Három nap telt el, mióta Jan és Kame nem találkoztak. A lány annyira elfoglalt volt, hogy nem tudott elmenni a férfihez, bármennyire is szeretett volna. A kötelességei halaszthatatlanok voltak. Utálta ezeket a napokat, mert távol kellett maradnia Kame-től.
Az elfoglalt napokért cserébe kárpótlásként erotikus álmok kísértették a férfivel. Gondterhelten sóhajtozott, miután felébredt egy újabb forró álomból.
- Keresd meg a pasit. - hallotta meg Lucy hangját maga mellől.
- Milyen pasit? - kérdezett vissza úgy téve, mintha nem tudná miről beszél.
- Azt, akinek a nevét nyögöd minden éjjel. - válaszolta, miközben odanyújtotta neki a bögre kávét.
Jan elpirult. Néhány pillanatra elgondolkodott. Vajon tényleg ennyire hangos lenne minden éjjel? Lucy-nak igaza van. Tényleg meg kellene keresnie a férfit és hagyni hogy szeresse.
- Jan, elméláztál. - kuncogott Lucy.
- Bocsi. - pirult el ismét.
- Róla álmodoztál, igaz? - kacsintott rá Lucy.
Jan nem szólt semmit, menyasszonya enélkül is tökéletesen értette, hogy a válasz egy nagyon nyilvánvaló igen lenne. Kikászálódott az ágyából és az erkély ajtóhoz ment. Mikor kinyitotta, kellemesen meleg szellő cirógatta a bőrét. Hezitálás nélkül lépett ki az ajtón és gyönyörködött a tájban.
Amint végigfuttatta szemeit a szemben lévő házon, meglátta Kame-t, aki őt bámulta. A férfi érzékien megnyalta ajkait, amint arra gondolt mit tenne vele.
Jan beleborzongott az érzésbe, ahogy visszaemlékezett a három nappal ezelőtti forró egymásba gabalyodásukra. Nagyot nyelt, majd visszament, letette a kávéját az asztalra és bement a fürdőbe.
Annyira felforrósodott a teste, hogy alig volt képes magán uralkodni. Nem Kame-t látta. Ez csak egy újabb képzelgés volt, ugyanúgy, mint a többi.
Megengedte a hideg vizet és beállt a zuhany alá, hogy lenyugtassa kicsit magát. Miután kilépett a fürdőből, Lucy érdekesen nézett rá. Szó nélkül visszament az erkélyre és Kame-t kereste, de már nem volt ott.
Lucy nem sokkal később követte őt és aggódva nézte Jan csalódott arcát.
- Keresd meg. - mondta Jan-nek.
- Nincs rá időm. - suttogta, miközben egy könnycsepp gördült végig az arcán.
- Most ne a kötelességre gondolj! Keresd meg vagy beleőrülsz! - mondta határozottan Lucy. - Ha megtalálod, fektesd le és lovagold meg. - tette hozzá.
Jan elmosolyodott. Amilyen gyorsan csak tudott elkészült és rohant Kame házáig. Egész úton görcsben volt a gyomra. Újra láthatja a férfit és ezúttal nem mond neki nemet, ha újra próbálkozik vagy elragadja őket a szenvedély.
Mikor odaért, azonnal berohant és a férfit kezdte keresni.
- Kame! Itt vagy?
A férfi azonnal felkapta a fejét, amikor meghallotta a lány hangját. Nemrég, mikor a szemben lévő ház egyik szobájának erkélyén meglátta őt, nehéz volt visszafognia magát, hogy ne menjen be utána és teperje le.
Mindennél jobban akarta a lányt és most itt van. Mikor felállt a fotelből, akkor pillantotta meg az előtte álló lányt. A haja vizes volt és egy fehér, virágmintás hosszú ruha volt rajta, spagetti pántokkal. Ahogy Jan végignézett rajta, teljesen megőrjítette, de kivárta, míg zöld utat kap.
Jan nem hitt a szemének. A férfi megváltozott. Most már nem a hosszú, platinaszőke tincsek mögül nézett rá, hanem kicsit rövidebb, barnásvöröses hajjal. Így mégszexisebb volt, állapította meg magában.
Letette a táskáját a földre és az ablaknál lévő asztalhoz ment, amelyiken Kame szenvedélyesen szeretni akarta. A férfi felállt és követte őt, majd hátulról átölelte.
A lány teljesen ellazult az ölelésben és egyik karját a nyaka köré fonta, hogy magához húzza és megcsókolja, ő pedig örömmel válaszolt az ajánlatra.
Miután elváltak ajkaik, Kame finoman végigsimított ujjaival a lány ajkain és meglepődött, mikor ő megfogta az ujjait, a szájába vette és benedvesítette őket.
Hagyta, hogy a lány vezesse őt, bár enélkül is tudta, hogy mit szeretne. Másik kezével alig érezhetően húzta feljebb a lány ruháját.
Nedves ujjait óvatosan csúsztatta bele a bugyijába és finoman hatolt a lányba velük. Jan hátra vetette fejét, miközben egy hangos nyögés hagyta el a száját.
A folyamatos nyögések hatására Kame gyorsított a tempón, de még mindig gyengéden mozgatta őket ki és be. Jó néhány perc eltelhetett, mikor a lány reszketve élvezett el a karjaiban.
Lassított a tempón, de nem állt meg. Jan az asztalra dőlve hangosan pihegett és hangos nyögések helyett csak halk sóhajok hagyták el a száját. Nem tudta meddig bírja még.
- Kame... - suttogta alig hallhatóan, mielőtt újra reszketni nem kezdett.
Halványan érzékelte, hogy Kame az ölébe vette, majd néhány lépés után letette őt az ágyra. Nem akart pihenni. Vággyal teli szemekkel nézett Kame-re, aki boldogan teljesítette a kérését, amit ki sem kellett mondania.
Lassan vetkőztették le egymást és fészkelte be magát Kame a lány combjai közé, mikor betakaróztak. Kame összeérintette ajkaikat, mikor belé hatolt. Mindketten hangosan belenyögtek a csókba.
Jan szorosan ölelte Kame hátát, miközben őrjítően lassan lökött és minden mozdulatnál végignyalt az alsó ajkán. A férfi elengedte a száját, hogy ajkai levándoroljanak a nyakára és azt halmozza el apró csókokkal, fogaival gyengéden rásegítve.
Jobbra fordította a fejét, hogy még jobb hozzáférést biztosítson számára. A következő pillanatban azt érezte, hogy Kame fogai belemélyednek a bőrébe. Ráharapott az alsó ajkára, hogy csendben tartsa magát, de amint kicsit jobban megszívta a sebet, képtelen volt visszatartani egy nyögést.
Érezte, hogy nincs messze a csúcstól, ezért folyamatosan a nevét nyögte, hogy gyorsítson és Kame meg is tette. Néhány gyors lökés után mindketten elélveztek.
Miután minden visszatért a régi a kerékvágásba, megérezte a férfi ajkait az övén, ahogy éhesen az övét tépték. Ki tudja meddig csókolták egymást, mikor a lány váratlanul felült az ágyban. Kame is követte őt, mert aggódott, hogy elszakadnak egymástól.
- Mennyi az idő? - kérdezte Jan aggódva.
- Még csak este kilenc. - válaszolta Kame, miután ránézett az órára.
Jan kinézett az ablakon. Már sötét volt. Nemsokkal múlt 11 óra, mikor elindult otthonról. Végigsimított az ágyon a bugyiját keresve. Nem akart hazamenni, de a családja biztos aggódik érte.
Kame képtelen volt megbarátkozni a gondolattal. Jan elmegy? Valami rosszat mondott vagy olyat csinált, amit nem kellett volna? Nem kellett volna hagyni, hogy a vágy vezérelje őket?
Megrázta a fejét. Nem lehet ennyire önző, mégha nemrég szeretkeztek is, a lány hozzátartozói biztos aggódnak érte. Nem tudta elengedni.
- Nem menj. - szakadt ki Kame-ből kétségbeesetten.
- Kame. - nézett rá értetlenül.
- Maradj még. - kérte még mindig kétségbeesetten.
Jan elmosolyodott és gyengéden végigsimított az arcán. Tudta, hogy nyert. Jan vele marad. Ha kell kiköveteli, hogy maradjon egész éjjel.
Mosoly ült az arcán, mikor a lány az ölébe ült és megcsókolta. Akkor éjjel másodszor szeretkeztek. Legnagyobb örömére egész éjjel vele maradt és a karjaiban aludt el, miután végeztek.
Nem hitte el, hogy mindez megtörtént. Nemcsak hogy összejöttek, de utána együtt is maradtak éjjel. Ennél jobb nem létezett. Még cirógatta szerelmét egy kicsit, majd ő is lehunyta a szemeit és engedett a rájuk nehezedő álomnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése