2012. december 16., vasárnap

Passionate Love 2.fejezet 1.rész

Mire mindennel végzett, már esteledett. Gyorsan repült az idő, ha belemélyedt a családi dolgokba. Ideje elindulni, hisz Kame már várja őt és nem szeretne késni, nehogy ugyanaz lejátszódjon, mint tegnap este. Gyorsan összekapta a cuccait és gyors léptekben viharzott ki egyik irodatömbjük ajtaján.

Valahol a háta mögött hallotta, hogy valaki szólítja, de arra se vette a fáradtságot, hogy megforduljon és megnézze ki az. Gyalog tette meg az utat, nem figyelve senkire és semmire, most csak az számít, hogy időben odaérjen.

Alig két háztömbre az utcától futásnak eredt és a közepéig meg sem állt. Kame még nem volt ott. Elkésett volna? Hisz még csak most sötétedett be. Lehet, hogy korán érkezett?

Néhány óráig várta őt, de hiába, a férfi nem jött el. Könnyek gyűltek a szemében, de nem hagyta annyiban. Összeszedte magát és elindult Kame háza felé, hogy megnézze miért nem jött el.

A férfi idegesen mászkált fel-alá a házában és nem tudta mit tegyen. El kellene fogadnia a lány ajánlatát és csak hagyni, hogy az érzelmei vezessék? Eddig akárhányszor is történt hasonló, még azelőtt jött rá arra, hogy kihasználják, mielőtt bevallotta volna érzelmeit.

Hirtelen kapta fel a fejét és nézett ki az ablakon, meglátva a lányt, aki csak állt és nézte őt. Szinte azonnal kirohant a házból a hátsó ajtón és a kerítésig meg sem állt, ahol találkozott lánnyal.

Megragadta a csuklóját és az előszobáig meg sem álltak. Szinte letépte róla a kapucnis felsőjét és ledobta a földre, hogy könnyebben odaférjen a nyakához és belemélyessze a fogait a puha bőrbe.

A lány válaszul felsóhajtott, mikor eljött a pillanat és szorosan ölelte magához. Nem sokkal később reszketni kezdett a karjaiban. Szinte megőrjítette őt, ahogy Kame ajkai gyengéden végigsimítottak a seben a nyelvével együtt.

Kényszerítenie kellett magát, nehogy neki essen és a vágy hevében az ágyban kössenek ki. Ezen az sem segített, hogy megérezte hasánál a férfi kőkeményen meredező férfiasságát, ami csak olaj volt a tűzre. A karok, amik oly szorosan tartják őt levándorolnának a hátára és a mellére, és azok az ajkak, amik csiklandozzák a nyakát inkább a szájára tévednének, ő egy pillanatig sem ellenállna.

Nagyot nyögött, mikor Kame a nyelvével bökdöste finoman a sebet és a reszketés is erősödött, ahogy a vágy elviselhetetlenebbül kínozta őt. Kame sem érzett másképp. Ha nem enged a nadrágjában fájdalmasan lüktető szervének vágyára, megbolondul!

Engedve a testét birtokba vevő forróságnak, felkapta a lányt az ölébe és elindult vele a hálószobába, hogy véget vethessenek a mindkettejüket kínzó vágynak. 

Jan átkarolta a nyakát, ezzel is segítve őt, majd amikor beértek a hálószobába és becsapódott az ajtó, végre észhez tért a bódulatból. Halványan érzékelte, hogy valahová leültetik, és újra megérezte a nyakán a mohón követelőző ajkakat.

Ekkor jött rá, hogy Kame teljesíteni akarja mindkettejük vágyát. Próbált tiltakozni, de hangos nyögéseken kívül más nem jött ki a torkán és jó időbe beletelt, míg kicsit összetudta szedni magát, hogy megszólaljon.

- Kame... - lehelte, mikor a férfi finoman rásegített a fogaival.

- Hm? -  kérdezte Kame.

- Csak i.... - kezdte el, de máris belé fojtották a szót, mert a férfi ajkai követelőzően vette birtokba az övét.

Állj le! Most azonnal kérd meg, hogy álljon le! Ez még korai. - kiáltotta a lány elméje.

Ezekre a gondolatokra már cselekedett is. Finoman kezdte taszigálni a férfi mellkasát, aki rájött, hogy még várniuk kell, hiába őrülnek meg a gondolattól, hogy folytassák.

Kame  kényszerítette magát, hogy elengedje őt és kicsit eltávolodjon tőle, hogy a falnak dőlve lenyugtathassa magát. A lány is ezt tette. Még jó ideig ült az asztalon és mikor végre teljesen magához tért, akkor nézett körül a szobában.

Mikor megfordult, akkor látta meg, hogy az ablak előtt ül, Kame pedig tőle nem messze a falnak támasztva a hátát ül a földön és őt bámulja olyan vággyal teli szemekkel, amiktől ismét felforrósodott a teste.

Ha nem szedi össze magát és nem indul el haza, akkor biztos meg fog történni és az ágyban kötnek ki. Erőt vett magán és odament a férfihez, aki csak még jobban vágyott rá.

- Lassan mennem kell. - mondta, miközben gyengéden végigsimított Kame arcán, ő pedig válaszképp elkapta a karját, lehúzta magához és maga alá vonta.

- Kame, kérlek engedj el. - kérlelte a lány.

Nem akarta elengedni. Akarta őt itt és most! Néhány másodperc múlva aztán mégis elengedte, mert érezte, hogy a lány szabadulni akar. Végignézte, ahogy összeszedi a cuccait, és mielőtt kilépett volna az ajtón, még egyszer visszanéz rá, majd kimegy az ajtón.

Az ablakhoz ment. Egy darabig még látta a lány egyre távolodó alakját, ami idővel beleveszett az éjszakába, ő pedig a falnak dőlve két ujját ajkaihoz emelte és megérintette őket.

Legközelebb nem engedi ilyen könnyen szabadulni és nem adja meg neki a lehetőséget, hogy eltolja magától. - ígérte meg magának. - Régóta nem érzett ilyen elemi vágyat senki iránt és hosszú évtizedekig egyetlen személy sem volt, aki kiváltotta volna belőle.

Jan ahogy hazaért, rögtön felment a szobájába, levetkőzött és beállt a zuhany alá. Kis híján megadta magát egy úgymond idegen férfinek, akivel eddig csak kétszer találkozott.

Miután megszárítkozott, letörölte a párás tükröt, és akkor látta meg a sötétlila foltokat a nyakán. Ennyire bedurvultak volna míg egymással foglalkoztak? Még nem találkozott eddigi élete során egyetlen emberrel vagy vámpírral, aki ennyire szenvedélyes lett volna.

Pontosan ezt kereste minden férfiben, de eddig nem volt szerencséje. Gondolatban homlokon billentette magát, hogy miért nem engedett Kame-nek, hisz mindennél jobban akarta.

Talán a holnap majd megadja a választ és végre megtörténhet, ha újra találkoznak. Ezekre a gondolatokra elmosolyodott, majd befészkelte magát az ágyába és lehunyta a szemeit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése